10. Pet

Már órák óta ült az ágy szélén. Szinte lebénították a gondolatok, amik a fejében kavarogtak. A reaktorok az összekötő kábel, ha odamenne és rövidre zárná, azt a kábelt a jég középen megolvadna, a hidrogén és az oxigén összekeveredne és elkerülhetetlen lenne a robbanás. Úgy számolt, hogy amikor rövidre zárja a kábelt még marad kb. fél órája a robbanásig, hogy megkeresse Joan-t és meglépjenek. Amikor utoljára a hangáraknál járt úgy látta, hogy nem őrzik az űrhajókat. Így könnyen elköthetnének egyet. Lassan felált és kezébe vette az információs központ tablettjét. Keresgélni kezdett az állomás adatbázisában. Az elmúlt néhány napban egész jól kitanulta hogyan működnek itt az elektronikai eszközök. Először a dokkoló hangároknak nézett utána majd a fúziós rektorokat összekötő kábelköteg bekötésének helyét és módját nézte meg. Ezek után megkereste Joan lakóhelyét, hogy ha majd menni kell, mindenképpen könnyen megtalálja a lányt.

Minden készen volt, állt az ajtó elött tétovázott, de ez csak néhány pillanatig tartott kilépett az ajtón és neki indult a sötét utcáknak. Sehol senkit nem látott, senkivel sem találkozott így ért el a lifthez. Beszállt és elindult a Synapsidok szintje felé. Gondolataiba merülve állt a liftben és szinte megijedt mikor megérkezett. Kiszállt és elindult a vasút irányába, ahogy hallotta ezek a vonatok oda-vissza közlekednek, de most megijedt, mi van, ha éjszaka nem járnak. Kétségekkel teli haladt az állomás felé. Megállt és várt nem volt hideg, de mégis fázott. Gyenge szél jelezte közeledik a vonat mikor begördült megnyugodva látta, hogy szinte teljesen üres, csak egy Synapsid volt rajta. Úgy szállt fel, hogy a lehetőleg a leg távolabb legyen tőle. Legnagyobb megkönnyebbülésére ez az utas is leszállt két megállóval később. A vonat elejében állt és bámulta az elsuhanó tájat. Ahogy közeledett gyomra összeszorult és le kellett ülnie. A kabin ajtaja félrehúzódott lassan felált és nekiindult. Ahogy a léptei felgyorsultak a bénultság leszakadt róla és már határozottan ment a kis ház felé ahol a bejárat volt. Amikor az ellenőrző kapun át ment agy pillanatra ismét elbizonytalanodott, de hamar túltette magát rajta és beszállt a siklóba, ami a reaktorhoz vezetett. Ismét érezte a bizsergő rezgést, ahogy közeledett. Azt olvasta az adatbázisban, hogy valahol van egy szervizalagút, ami a kábelkamrához vezet, percekig bolyongott a folyosón mikor rálelt. Az alagút sötét volt és szűkös. Bekúszott az alagútba és hirtelen idegesítő csönd és meleg fogadta. Kúszott előre közben hallotta saját lihegését, sőt az egész testén érezte a szívdobogását. Az alagút folyamatosan jobbra kanyarodott amint egy spirált leírva ment befelé a reaktor középpontjához. Egyszer csak egy ajtó zárta el az útját. Zárva volt. Tanácstalanul állt, amikor baloldalt meglátott egy kis szervízzsilipet ahol ki lehetett menni, karbantartani a kábelt. A falon lévő piktogramokból hamar rájött, hogy ide űrruha nélkül nem szabad bemenni visszafordult és a bejárti folyosón lévő ruhák egyikét felöltötte. Most már beszállhatott a zsilipkamrába. Hallotta, ahogy megindulnak a szivattyúk és sziszegve kiáramlik a levegő. A fülke ajtaja kinyílt és ijedtében megkapaszkodott. Közvetlen mellette egy nyúlvány volt, amiből a derékvastagságú kábel tört elő, és körülötte pedig feneketlen mélység tárult fel. Mivel itt már tényleg zéró gravitáció volt kapaszkodok segítségével óvatosan kikapaszkodott a felszínre. Észrevette, hogy a bakancsa valamilyen szerkezet segítségével képes megkapaszkodni így lassan felegyenesedett és odasétált a csőrszerű nyúlványhoz a miből a kábel állt ki. Körbejárta megtapogatta, a felülete sima volt, semmilyen bejáratot vagy kapaszkodót nem látott rajta. Lehajolt, hogy ott is körül nézzen és észrevette a bakancsán, hogy ki lehet kapcsolni a rögzítőt kikapcsolta és felnézett a nyúlvány tetejére. Úgy döntött felugrik és megnézi felülről is a nyúlvány kb. kétszer olyan magas volt, mint ő, de mivel alig volt gravitáció ez nem tűnt olyan nehéznek. Felugrott, de a rögzítőpecek miatt túlbecsülte a gravitációt, és mint valami rakéta lőtt ki. Üvöltve próbált megkapaszkodni a vezetékbe, de még jódarabig sodródott mellette mire sikerült elkapnia és kézzel-lábbal kapaszkodva megállnia. Úgy karolta át a kábelt, mint egy majom a faágat, amikor majd nem leesett. Percekig meg, se mert mozdulni lihegett és minden erejével kapaszkodott. Amikor lassan kezdett csökkenni benne a feszültség elkezdett gondolkodni:

-       Megkéne fordulni, hogy visszamászhassak.

De ez se ment könnyen a kábelt elengedni nem merte. Próbálkozott, hogy csak az egyik kezével engedi el, de így persze nem sikerült. Nagy nehezen elengedte a másik kezével is és felült lovaglóülésbe. Megpróbált derékból hátra fordulni, de az űrruha nagyon akadályozta. Végül minden csontja recsegett és nagyon fájt, de sikerült a háta mögött megfognia a kábelt. Ekkor a lábaival elengedte magát és a kezével újra átkulcsolta a kábelt. És amint dereka átfordult a lábaival is. Lassan kúszni kezdett. Látta, hogy a kábel és a konzol között rés van és csak remélni merte, hogy be fog oda férni. Nem tudta mi van odabent, de már nagyon szeretett volna zárt térbe kerülni. Mint valami féreg araszolt célja felé.

Lassan elérte a nyílást. Nehezen, de átnyomakodott rajta és egy táguló csőben találta magát. Ahogy haladt előre egyre kiszélesedet a cső és végül egy terembe érkezett. Erös rögzítőkapcsok tartorrák a kábelt és két vékonyabb nagyjából comb vastagságú kábel ment tovább keresztül a szemben lévő falon. Körébe lebegte a termet és nem messze a kábelek átvezetésétől, talált egy zsilipkamrát. Beszállt és türelmetlenül várta a jelzést hogy végre levethesse a sisakot. Egy nagyobb vezérlőteremeb érkezett láthatóan ez volt a központi vezérlő ahonnan a reaktort irányították. Senki nem volt itt minden automatizáltan működött. A sisakot az oldalára akasztotta és körbejárt a teremben. Tanulmányozta a vezérlőt. A terem közepén egy ketreccel körülkerített rész volt ide futottak be a kábelek. Előtte egy vezérlőpult szerűség. Hosszan tanulmányozta a majd némiképpen aggódva megnyomott két gombot az elsőnél azt remélte, hogy feszültségmentesíti a kábeleket. A másodiknál pedig kinyitja a ketrec ajtaját. Az ajtó kinyílt és odament, hogy bemenjen, de megtorpant, vajon miből tudhatja, hogy nincs feszültség alatt a kábel? Az azt azért sejtette, hogy ha bemegy a feszültség alatt lévő kábelhez rögtön szénné ég.

Elindult, hogy szerszámokat keressen. Nem is kellet sokáig matatnia talált egy szekrényt, amiben mindenféle szerszámnak látszó dolog volt bár a legtöbb eszköz rendeltetését nem ismerte. Kivett egy fém rudat valami feszítővas félét és visszament a kalitkához. Behajította.

Pont a két kábel közé esett és nem történt semmi. Most már biztos volt benne hogy nincs feszültség alatt a rendszer. Bement. A kábelek egy kapcsolószekrénybe csatlakoztak és az volt a terve, hogy felcseréli, őket majd visszakapcsolja a feszültséget, ami azonnal zárlatot okoz majd és elindul, a folyamat. Ez reményei szerint az állomás megsemmisüléséhez vezet. Újabb szerszámokra volt szüksége, majd nekilátott. Sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint ahogy képzelte. Teljesen belemerült a munkába. A kábelvégeket próbálta kiszabadítani, de sehogy sem mozdultak. Ütötte vágta feszegette. Amikor a szeme sarkából mintha valami mozgást érzékelt volna. Odakapta a fejét. Egy synapsid ált vele szemben. Az egész ketrec körül volt véve Synapsidokkal és Emberekkel. Mindegyik kezében kétség kívül valami fegyver félét tartottak. Az egyik ember mögötte érdes hangon szólalt meg.

-       Engedje el a szerszámokat és felemelt kézzel jöjjön ki.

Közrefogták és most a vezérlő főbejáratán át indultak. Menet közben a mellette haladó emberhez fordult.

-       Hova visznek?

-       A képviselőhöz

-       Milyen képviselő?

-       Azt ez embert hívjuk, így aki a Nagy Tanácsban képviseli az embereket.

-       Akkor ő a főnök?

-       Ojasmi.

-       Honnan tudták, hogy ott vagyok?

-       Amikor lekapcsolta az áramot egy automata riasztórendszer bekapcsolt és a kamerák felvételei mutatták, hogy mi a helyzet. Mindenesetre elég nagy butaságot csinált.

-       Most mi lesz velem?

-       Valószínűleg a Nagy Tanács törvényszéke elé fog kerülni, amelyik el fogja ítélni.

-       Mi ez a Nagy Tanács?

-       A fajok közti koordinációt végzi, nagyjából ez irányít itt mindent.

Meglehetős feltünést kelltettek, ahogy végig masíroztak az állomáson. A vonaton külön kocsit foglaltak a biztonságiak és mindenkit visszautasítottak, aki megpróbált oda belépni. Pet meglehetősen kellemetlenül érezte magát, amikor az a liftbő kiszállva bámuló tekintetek kereszttüzében kellet végig menniük az utcákon. Végre megérkeztek egy épülethez, amibe bementek. Pet-nek végtelennek tetsző bolyongás után végre megálltak egy ajtó elött amikor az ajtó kinyílt és beléptek Pet lába megrogyott, elöntötte a hideg veríték. Ott állt elötte az emberek képviselője, Aki irányítja és képviseli az embereket a Fajok közti Nagy Tanácsban.

Csak ennyit tudott kinyögni:

-       JOAN!