Már órák óta ült az ágy szélén. Szinte
lebénították a gondolatok, amik a fejében kavarogtak. A reaktorok az összekötő
kábel, ha odamenne és rövidre zárná, azt a kábelt a jég középen megolvadna, a
hidrogén és az oxigén összekeveredne és elkerülhetetlen lenne a robbanás. Úgy
számolt, hogy amikor rövidre zárja a kábelt még marad kb. fél órája a
robbanásig, hogy megkeresse Joan-t és meglépjenek. Amikor utoljára a
hangáraknál járt úgy látta, hogy nem őrzik az űrhajókat. Így könnyen
elköthetnének egyet. Lassan felált és kezébe vette az információs központ
tablettjét. Keresgélni kezdett az állomás adatbázisában. Az elmúlt néhány
napban egész jól kitanulta hogyan működnek itt az elektronikai eszközök.
Először a dokkoló hangároknak nézett utána majd a fúziós rektorokat összekötő
kábelköteg bekötésének helyét és módját nézte meg. Ezek után megkereste Joan
lakóhelyét, hogy ha majd menni kell, mindenképpen könnyen megtalálja a lányt.
Minden készen volt, állt az ajtó elött
tétovázott, de ez csak néhány pillanatig tartott kilépett az ajtón és neki
indult a sötét utcáknak. Sehol senkit nem látott, senkivel sem találkozott így
ért el a lifthez. Beszállt és elindult a Synapsidok szintje felé. Gondolataiba
merülve állt a liftben és szinte megijedt mikor megérkezett. Kiszállt és elindult
a vasút irányába, ahogy hallotta ezek a vonatok oda-vissza közlekednek, de most
megijedt, mi van, ha éjszaka nem járnak. Kétségekkel teli haladt az állomás
felé. Megállt és várt nem volt hideg, de mégis fázott. Gyenge szél jelezte
közeledik a vonat mikor begördült megnyugodva látta, hogy szinte teljesen üres,
csak egy Synapsid volt rajta. Úgy szállt fel, hogy a lehetőleg a leg távolabb
legyen tőle. Legnagyobb megkönnyebbülésére ez az utas is leszállt két
megállóval később. A vonat elejében állt és bámulta az elsuhanó tájat. Ahogy
közeledett gyomra összeszorult és le kellett ülnie. A kabin ajtaja
félrehúzódott lassan felált és nekiindult. Ahogy a léptei felgyorsultak a
bénultság leszakadt róla és már határozottan ment a kis ház felé ahol a bejárat
volt. Amikor az ellenőrző kapun át ment agy pillanatra ismét
elbizonytalanodott, de hamar túltette magát rajta és beszállt a siklóba, ami a
reaktorhoz vezetett. Ismét érezte a bizsergő rezgést, ahogy közeledett. Azt
olvasta az adatbázisban, hogy valahol van egy szervizalagút, ami a
kábelkamrához vezet, percekig bolyongott a folyosón mikor rálelt. Az alagút
sötét volt és szűkös. Bekúszott az alagútba és hirtelen idegesítő csönd és
meleg fogadta. Kúszott előre közben hallotta saját lihegését, sőt az egész
testén érezte a szívdobogását. Az alagút folyamatosan jobbra kanyarodott amint
egy spirált leírva ment befelé a reaktor középpontjához. Egyszer csak egy ajtó
zárta el az útját. Zárva volt. Tanácstalanul állt, amikor baloldalt meglátott
egy kis szervízzsilipet ahol ki lehetett menni, karbantartani a kábelt. A falon
lévő piktogramokból hamar rájött, hogy ide űrruha nélkül nem szabad bemenni
visszafordult és a bejárti folyosón lévő ruhák egyikét felöltötte. Most már
beszállhatott a zsilipkamrába. Hallotta, ahogy megindulnak a szivattyúk és
sziszegve kiáramlik a levegő. A fülke ajtaja kinyílt és ijedtében
megkapaszkodott. Közvetlen mellette egy nyúlvány volt, amiből a derékvastagságú
kábel tört elő, és körülötte pedig feneketlen mélység tárult fel. Mivel itt már
tényleg zéró gravitáció volt kapaszkodok segítségével óvatosan kikapaszkodott a
felszínre. Észrevette, hogy a bakancsa valamilyen szerkezet segítségével képes
megkapaszkodni így lassan felegyenesedett és odasétált a csőrszerű nyúlványhoz
a miből a kábel állt ki. Körbejárta megtapogatta, a felülete sima volt,
semmilyen bejáratot vagy kapaszkodót nem látott rajta. Lehajolt, hogy ott is
körül nézzen és észrevette a bakancsán, hogy ki lehet kapcsolni a rögzítőt
kikapcsolta és felnézett a nyúlvány tetejére. Úgy döntött felugrik és megnézi
felülről is a nyúlvány kb. kétszer olyan magas volt, mint ő, de mivel alig volt
gravitáció ez nem tűnt olyan nehéznek. Felugrott, de a rögzítőpecek miatt
túlbecsülte a gravitációt, és mint valami rakéta lőtt ki. Üvöltve próbált
megkapaszkodni a vezetékbe, de még jódarabig sodródott mellette mire sikerült
elkapnia és kézzel-lábbal kapaszkodva megállnia. Úgy karolta át a kábelt, mint
egy majom a faágat, amikor majd nem leesett. Percekig meg, se mert mozdulni
lihegett és minden erejével kapaszkodott. Amikor lassan kezdett csökkenni benne
a feszültség elkezdett gondolkodni:
- Megkéne fordulni, hogy visszamászhassak.
De ez se ment könnyen a kábelt elengedni nem
merte. Próbálkozott, hogy csak az egyik kezével engedi el, de így persze nem sikerült.
Nagy nehezen elengedte a másik kezével is és felült lovaglóülésbe. Megpróbált
derékból hátra fordulni, de az űrruha nagyon akadályozta. Végül minden csontja
recsegett és nagyon fájt, de sikerült a háta mögött megfognia a kábelt. Ekkor a
lábaival elengedte magát és a kezével újra átkulcsolta a kábelt. És amint
dereka átfordult a lábaival is. Lassan kúszni kezdett. Látta, hogy a kábel és a
konzol között rés van és csak remélni merte, hogy be fog oda férni. Nem tudta
mi van odabent, de már nagyon szeretett volna zárt térbe kerülni. Mint valami
féreg araszolt célja felé.
Lassan elérte a nyílást. Nehezen, de
átnyomakodott rajta és egy táguló csőben találta magát. Ahogy haladt előre
egyre kiszélesedet a cső és végül egy terembe érkezett. Erös rögzítőkapcsok
tartorrák a kábelt és két vékonyabb nagyjából comb vastagságú kábel ment tovább
keresztül a szemben lévő falon. Körébe lebegte a termet és nem messze a kábelek
átvezetésétől, talált egy zsilipkamrát. Beszállt és türelmetlenül várta a
jelzést hogy végre levethesse a sisakot. Egy nagyobb vezérlőteremeb érkezett
láthatóan ez volt a központi vezérlő ahonnan a reaktort irányították. Senki nem
volt itt minden automatizáltan működött. A sisakot az oldalára akasztotta és
körbejárt a teremben. Tanulmányozta a vezérlőt. A terem közepén egy ketreccel
körülkerített rész volt ide futottak be a kábelek. Előtte egy vezérlőpult
szerűség. Hosszan tanulmányozta a majd némiképpen aggódva megnyomott két gombot
az elsőnél azt remélte, hogy feszültségmentesíti a kábeleket. A másodiknál
pedig kinyitja a ketrec ajtaját. Az ajtó kinyílt és odament, hogy bemenjen, de
megtorpant, vajon miből tudhatja, hogy nincs feszültség alatt a kábel? Az azt
azért sejtette, hogy ha bemegy a feszültség alatt lévő kábelhez rögtön szénné
ég.
Elindult, hogy szerszámokat keressen. Nem is
kellet sokáig matatnia talált egy szekrényt, amiben mindenféle szerszámnak
látszó dolog volt bár a legtöbb eszköz rendeltetését nem ismerte. Kivett egy
fém rudat valami feszítővas félét és visszament a kalitkához. Behajította.
Pont a két kábel közé esett és nem történt
semmi. Most már biztos volt benne hogy nincs feszültség alatt a rendszer.
Bement. A kábelek egy kapcsolószekrénybe csatlakoztak és az volt a terve, hogy felcseréli,
őket majd visszakapcsolja a feszültséget, ami azonnal zárlatot okoz majd és elindul,
a folyamat. Ez reményei szerint az állomás megsemmisüléséhez vezet. Újabb
szerszámokra volt szüksége, majd nekilátott. Sokkal nehezebb feladatnak
bizonyult, mint ahogy képzelte. Teljesen belemerült a munkába. A kábelvégeket
próbálta kiszabadítani, de sehogy sem mozdultak. Ütötte vágta feszegette.
Amikor a szeme sarkából mintha valami mozgást érzékelt volna. Odakapta a fejét.
Egy synapsid ált vele szemben. Az egész ketrec körül volt véve Synapsidokkal és
Emberekkel. Mindegyik kezében kétség kívül valami fegyver félét tartottak. Az
egyik ember mögötte érdes hangon szólalt meg.
- Engedje el a szerszámokat és felemelt kézzel jöjjön ki.
Közrefogták és most a vezérlő főbejáratán át
indultak. Menet közben a mellette haladó emberhez fordult.
- Hova visznek?
- A képviselőhöz
- Milyen képviselő?
- Azt ez embert hívjuk, így aki a Nagy Tanácsban képviseli az embereket.
- Akkor ő a főnök?
- Ojasmi.
- Honnan tudták, hogy ott vagyok?
- Amikor lekapcsolta az áramot egy automata riasztórendszer bekapcsolt és
a kamerák felvételei mutatták, hogy mi a helyzet. Mindenesetre elég nagy
butaságot csinált.
- Most mi lesz velem?
- Valószínűleg a Nagy Tanács törvényszéke elé fog kerülni, amelyik el
fogja ítélni.
- Mi ez a Nagy Tanács?
- A fajok közti koordinációt végzi, nagyjából ez irányít itt mindent.
Meglehetős feltünést kelltettek, ahogy végig
masíroztak az állomáson. A vonaton külön kocsit foglaltak a biztonságiak és
mindenkit visszautasítottak, aki megpróbált oda belépni. Pet meglehetősen
kellemetlenül érezte magát, amikor az a liftbő kiszállva bámuló tekintetek
kereszttüzében kellet végig menniük az utcákon. Végre megérkeztek egy
épülethez, amibe bementek. Pet-nek végtelennek tetsző bolyongás után végre
megálltak egy ajtó elött amikor az ajtó kinyílt és beléptek Pet lába
megrogyott, elöntötte a hideg veríték. Ott állt elötte az emberek képviselője,
Aki irányítja és képviseli az embereket a Fajok közti Nagy Tanácsban.
Csak ennyit tudott kinyögni:
- JOAN!