8. Eris

Egymást átölelve álltak Jupiter hatalmas korongja előtt. Az örvénylő gázok csodálatos látványa megbűvölte a tekintetüket és amióta erre jártak órákon át képesek voltak belefeledkezni a látványba. Az útjuk elmúlt két hónapja zavartalanul telt. Unalom ellen mindenféle elfoglaltságokat találtak maguknak az állatkertben, ahogy ők hívták az állatokkal teli raktárat, a veszélytelennek ítélt állatoknál leállították az automatikát és ők gondoskodtak róluk. Volt köztük néhány, akivel barátságot kötöttek. Egy hangyászt, aki igen barátságosnak bizonyult sokszor ki is engedtek a ketrecéből és akár félnapokat is játszottak vele. Mivel a raktárban legalább harminc olyan állat volt, amelyiknek gondját viselték sokszor a végtagjaikban égő fáradtsággal tértek nyugovóra.  

A napok gyorsan teltek, de az út nagyon hosszú volt. Már fél éve is eltelt, amikor elérték a Plútót. A Szaturnusz és Uránusz bolygókat nem Láthatták közelebbről mivel mikor áthaladtak a pályájukon éppen a távol voltak. A Plútó is csak diónyi korongot jelentett a távoli égbolton.  A feszültség mégis nőttön-nőtt bennük hisz lassan elérték a naprendszer peremét és most már a Kuiper-övben jártak. Itt csak néhány jelentősebb égitest volt és ezek között a számukra a leg jelentősebb az ERIS.  

Minden nappal közelebb kerültek az ismeretlenhez. Vajon mi vár ott rájuk Pet jóslata szerint ott nem csak az útnak lesz vége, hanem nekik is. Egyre ingerlékenyebb lett és egyre nehezebb lett vele szót érteni. Végül is sikerült annyira összeveszniük, hogy az utolsó napokra mindenki bezárkózott a kabinjába. Már az állatokkal sem törődtek, Joan visszaállította az automata ellátórendszert, és mindenki magányosan üldögélt a borús gondolataival. 

Pet képernyője egyszer csak magától kivilágosodott és megjelent rajta egy magányos csillag, ami mellé a számítógép odaírta ERIS. Gyomra görcsbe rándult. Olyan hosszan és mereven nézte azt az égitestet, hogy megfájdult a feje. Aznap este nehezen jött álom a szemére. Forgolódott dobálta magát és mikor hajnaltájban elaludt rémes álom gyötörte.  

Minden féle rossz filmekben látott idegen lények sorakoztak elő és követelték tőle, hogy adja át a földet. Ő hiába próbálta magyarázni nekik, hogy a Föld már az emberiség tulajdona hisz ők élnek itt, a lények ezt nem fogadták el és azt bizonygatták, hogy ők évmilliókkal ezelőtt éltek a földön ezért ők a föld urai, jog szerint őket illeti. Végső elkeseredésében nekirohant, hogy erővel szerezzen érvényt igazának, de hatalmasat koppant valami keményen. Arra ébredt, hogy leesett az ágyról és arccal zuhant a padlóra. 

A nap során a csillagból egy jól látható korong lett, és érezhetően bekapcsolódtak a fékezőrendszerek. A kisbolygó felszínén különleges fényjelenségek látszottak, de semmilyen kiemelkedés. Tökéletesen sima volt sem völgy sem hegy nem látszott rajta, sőt semmilyen életre utaló jel. Pet hosszan tanulmányozta a felszínt, de semmi nem utalt arra, hogy itt bármilyen mesterséges objektum lenne. Minden esetre jól álcázzák magukat az biztos, gondolta.  

Egyre közeledtek és lassulás növekedésének semmi jelét nem érzékelte. A bolygó felszíne rohamosan közeledett és most már érezte, hogy elkerülhetetlen a becsapódás. Kimeredt szemekkel nézte a felszínt a homlokán fojt a víz, kiáltani akart, de nem tudott, és amikor már úgy érezte, hogy csak kar nyújtásnyira van egyszer csak eltűnt. Pillanatokig fel sem fogta, hogy mi történt. Döbbenten nézett körül a bolygó felszíne eltűnt, körülötte csak az űr sötétje látszott. Szemben pedig egy űrállomás. Ahogy megnézte rögtön ráismert, az a tárgy jutott eszébe, amit a földi raktárban talált. Két egymásnak fordított kúp, aminek az átmérője és a két kúp együttes magassága megegyezik. Hosszan nézte, és ahogy közeledtek kiderült, hogy milyen hatalmas az egész. Már betöltötte az egész képernyőt és még mindig kiló méterekre voltak a bázistól. Amikor megérkeztek a bázis közvetlen közelébe mintha porszem csapódna egy bárka mellé. A dokkolás simán zajlott. A hajó, mint valami csiga hasalt rá a dokkoló ajtóra. Már mind a ketten a hajó központi termében álltak és nézték, ahogy az alsó ajtó szép lassan félrehúzódik. Pet legnagyobb meglepetésére a nyílásban először egy férfi feje jelent meg és rögtön utána egy nőé. A férfi mosolyogva lépett oda Pet-hez és a kezét nyújtotta.  

• Szia, Juan vagyok, szeretettel üdvözöllek az Eris mesterséges bolygón. 
• Peter vagyok - válaszolt zavarodottan Pet 
• Az első időszakban, amíg meg nem ismered, Eris-t én leszek a segítőd kérlek, most gyere, velem megmutatom a lakásodat. 

Lementek az űrhajóból és egy hosszú folyosóra éretek, amelyik körbement egész Eriszen és mindkét oldalról ajtók meg dokkoló bejáratok nyíltak. Az állomás olyan hatalmas volt, hogy bár a folyosó a peremén ment körbe a görbületét nem is lehetett látni. Elindultak az egyik irányba és pár méter után megálltak egy ajtó előtt, ami hangtalanul kinyílt és mögötte egy lift vált láthatóvá. beszálltak és egy szinttel feljebb mentek. Amikor kiszálltak a liftből Pet megdöbbent a látványtól. Úgy számított, hogy egy szűkös űrállomáson találja magát e helyett olyasmi tárult a szeme elé, amit álmában sem képzelt volna. Egy hatalmas térségen terült el a szeme előtt ahol házak parkok kisebb erdőségek fordultak elő. A méretek teljesen lenyűgözték.  Oda sétáltak egy a közelben várakozó közlekedési eszközhöz. Nehéz lett volna kocsinak nevezni mivel a fülkében ülni, állni és feküdni is lehetett, de egy monitoron kívül semmilyen vezérlő nem volt. Juan vakkantott néhány érthetetlen szót és megindultak. Néhány perces utazás után egy épület csoport mellett álltak meg. A legközelebbi ajtón besétáltak és felmentek a harmadik emeletre. Beléptek a legközelebbi bejáraton és egy kellemes, de nem túl tágas lakásba értek. Juan hellyel kínálta Petet és megszólalt: 

• Ez lesz a lakásod kérlek, amíg nem tanítalak, meg a helyi közlekedés használatára ne hagyd el nélkülem. Holnap jövök és bemutatom neked az állomás egy részét, csak néhány érdekességet, mert az egész túl nagy falat lenne. - mondta mosolyogva 
• Miért mekkora? - kapott az alkalmon Pet 
• Tudtommal az átmérője több mint 100 Km szóval el lehet tévedni és javaslom, ne kockáztasd meg 
• Alapvetően nem értem ezt az egészet, amikor közeledtünk a bolygó felé egészen normális bolygónak nézett ki ami egyszer csak eltűnt és itt teremtünk ennél az állomásnál. Valami térugrást csináltunk és most a bolygó mögött vagyunk? 
• Nem – nevetett Juan – azt hiszem a válaszom sokkal meglepőbb lesz. Valójában a bolygóban vagyunk illetve az Eris nem is igazán bolygó. A helyzet az, hogy először az űrállomás készült el már több mint 250 millió évvel ezelőtt. Persze folyamatosan korszerűsítették és javították és azt hiszem már nincs is olyan darabja, ami az eredeti és már nem is úgy néz ki mint régen, többször teljesen megváltozott az alakja. De ami a lényeg mindig volt körülötte egy kb. 2000 km átmérőjű védőpajzs. Ez két fúziós erőmű segítségével állítják elő, amik a kúpok csúcsiban vannak, ha akarod, megnézhetjük. Szóval kisebb nagyobb megszakításokkal ez a védőpajzs évmilliók óta ott van és szép lassan lerakodott rajta a por kövek és egyéb, ami néhol eléri a 200-300m es vastagságot. Így kívülről úgy néz ki mint egy bolygó. Azt hiszem tökéletes az álca. - nevetett Juan 
• És hogy közlekedtek? 
• Átjárók alakultak ki ott ahol mindig is közlekedtünk és azokon keresztül járunk most is. 

Az idő eljárt Juan elköszönt és Pet magára maradt. Elkezdett ismerkedni újdonsült otthonával. Egy viszonylag kényelmes, de nem túl tágas szobában volt ahol minden tevékenységnek megtalálta a helyét. Az egészet egy nagy ágy uralta, ahogy beléptünk egy kis gardróbszekrény mellé érkeztünk ahol a ruhákat és cipőket lehetett hagyni. Közvetlenül mellette egy kis étkező kis konyhával és a már az űrhajón megismert étel automatával. Távolabb egy széles kétszemélyes ágy, míg a túlsó felén egy kis társalgó mellette pedig egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett. Pet megállapította, hogy a berendezés valószínűleg a földről a származhatott.  

Az elmúlt fél év eseménytelensége után ez a néhány óra hamar elfárasztotta, úgy hogy be bújt az ágyba és pillanatokon belül elaludt.  

Halk berregésre ébredt. Valahol a levegőben berregett valami de nem tudta beazonosítani a hang forrását. Mintha körülötte úszott volna, hol itt hol ott hangzott fel egy darabig forgatta a fejét mire az ágy mellett meglátta a az űrhajóban látott tablet szerű dolgot hogy villog. Felemelte és  Juan feje jelent meg a képernyőn. 

• Felkeni hétalvó már minden rendes értelmes talpon van. - mondta nevetve 
• Mi az hogy értelmes, én nem vagyok értelmes. - húzta fel az orrát Pet 

• Ó ne érts félre itt az értelmes lényeket hívjuk értelmesnek mert túl hosszú lenne mindig kimondani. Nem mondhatjuk hogy ember mert más fajok is vannak az állomáson sőt ők vannak többségben. Na fél óra múlva ott vagyok nálad és megyünk egy kicsit nézelődni ha nincs ellenedre. 

Fél óra sem telt bele mikor az ajtó melletti kis jelző berendezés villogni kezdett és amikor Pet odalépett teljesen átlátszóvá vált az ajtó. Ott ált Juan az ajtóban Pet megérintette a jelzőt és az ajtó kinyílt. 

Hamarosan együtt indultak útnak hogy felderítsék a várost. Pet ámulattal nézett körül: 

• Sosem jártam még olyan mesterséges létesítményben ahol valódi látóhatár lett volna. Itt látszik hogy görbül a felszín de mégis addig látok el mintha a földön állnék. 

Ahogy körül bámult Pet szeme megakadt valamin és döbbenten mutatott a hatalmas feliratra (Zoo). 

• Állatkert? - kiáltott fel 
• Ja igen minden szinten van, ha akarod megnézhetjük. - vonta meg a vállát Juan és már el is indult a jelzett irányba. 

Az állatkert igazán nem azért volt érdekes hogy mi van benne hanem hogy hol van. Jobbára háziállatokat láttak a lehető legnagyobb kényelemben sétálgatni, legelészni, heverészni. Pet nem is állhatta szó nélkül: 

• De hiszen itt szinte csak háziállatok vannak! 
• Na igen – húzta el a szályát Juan – ez igazán nem is állatkert ugyan meg lehet őket nézni de valójában ez a mi őssejt raktárunk. Az itt élő állatok őssejtjeit használjuk fel a hús előállításához. A szaporulatot gondosan szabályozzuk és minden állat addig él amíg a szervezete lehetővé teszi. Amikor valamelyik elpusztul kisebb ünnepséget is rendezünk a tiszteletére, ezzel köszönjük meg amit értünk tett. A vadállatok más helyen vannak és az nem látogatható szeretnénk a föld élővilágáról egy korhű lenyomatot készíteni, még mielőtt teljesen megváltozik.  

Pet felhúzta a szemöldökét de nem szolt egy szót sem. Sokáig sétáltak egymás mellett mire megszólalt: 

• Azt mondtad hogy minden szinten van. Ez azt jelenti hogy több szint is van? 
• Igen mivel a különböző fajok idejében más és más volt a gravitáció mindenkinek megvan a maga szintje ahol a gravitáció megfelel a saját korszakának. Ezért van az állomásnak kúp alakja. Az első időben amikor csak az Synapsid-ok voltak még csak henger alakú volt az állomás. Később jöttek Squamea-k náluk már nagyobb volt a gravitáció ezért épült az ő részük az akkori állomás külsejére és lett keskenyebb hogy a területük ugyan akkora legyen. Ugyanígy a mi korunkban a gravitáció a legnagyobb ezért mi vagyunk a legkívül és a mi részünk a leg keskenyebb. A legkülső peremen pedig a hajóállomás van ami már csak egy öv szerű létesítmény. 
• Nem értem miért forgó mozgással állítjátok elő a gravitációt. Amikor az űrhajon voltunk ott is volt gravitáció de nem forgással állították elő. 
• A gravitáció mesterséges előállítása csak kis területen lehetséges, mert túl sok energiát emészt fel, ezért itt ez szóba sem jöhet. Ha néhány tíz négyzetméterről van szó csak akkor alkalmazzák. 

A nap hátra levő részében megismerkedtek a közlekedési eszközökkel. Az automatizált autószerűségek használatával valamint elmentek a liftekhez amik a szintek közötti átjárást tették lehetővé.  

• Holnap felmegyünk a következő szintre? - Kérdezte Pet 
• Fel? Hiszen inkább a kör belseje felé megyünk ami nemigazán nevezhető felnek. Minden esetre átmegyünk a másik szintre, mi a biztonság kedvéért nem használjuk a fel meg le szót ebben a kontextusban. - Mondta Juan 

Lassan visszaértek Pet lakásához ezért elbúcsúztak. Pet rettentő kimerültnek érezte magát igy hát amilyen gyorsan csak lehetett ágybabújt.