3. A kutatás

Valamennyien a pincében ültek. Néhány nap alatt egy komplett információs központot állítottak össze. Coni egy csomó ismeretlen rendeltetésű kütyüt hordott össze és határozottan állította, hogy ez mind kell. Egyébként ő volt a "külső munkatárs": ő szerezte be, ha valamire szükség volt, és ő derítette fel a terepet, ha valahol érdekes információra volt kilátás. Joan valamennyi újságírói kapcsolatát latba vetette, hogy megtudjanak valamit. Peter pedig jobb híján a számítógép előtt kuksolt és úgy próbált információhoz jutni. 

• Napok óta semmi. – mondta – Semmi értékelhető információt nem sikerült találnunk. Sem arról hogy ki volt a négy rejtélyes látogató, sem pedig arról, hogy hova vitték a földre szállított tárgyakat. Valamilyen irányba el kéne indulnunk ahhoz, hogy kiderítsük mi ez az egész. Teljesen megrekedtünk. - horgasztotta le fejét. 
• Ne keseredj el… 
• De igenis elkeseredek, elegem van az egészből. Vissza akarom kapni az életemet. Azt se tudom, mi értelme van annak, ha bármit is kiderítünk. Mért éppen velem történnek ilyen dolgok? Gyűlölöm ezt az egészet. Semmi olyat nem tettem, hogy ezt érdemeljem. 

Felemelte a fejét és az arcán leszaladt egy könnycsepp. A lány szomorúan nézte, majd odahajolt hozzá és megcsókolta az arcát. Sokáig ültek a pincében, de egyiknek sem volt kedve megszólalni.  

Egyszer csak kivágódott az ajtó: Coni viharzott be rajta és törte szilánkokra a jeges csendet.  

• Találtam valamit - ujjongott – Az, az ötletem támadt, hogy kilesem hova szállítják az árut, amikor megérkezik a kikötőbe. Napokig dekkoltam a teherporta előtt és mentem kamionok után, amíg kiderítettem, hogy a legtöbb hova tart. A város határában van egy nagy „depo”: a legtöbb cuccot oda hordják. Ha kicsit is szerencsénk van, ott megtaláljuk a Támaszpontról elhozott szajrét. 
•  Egyrészt egy kicsit sincs szerencsénk, már csak azért is, mert ebbe a balhéba bele keveredtünk. Másrészt. Ha oda is vitték, honnan tudhatjuk meg, hogy melyik raktárban vannak a cuccok - ha még ott vannak. Ha meg is tudjuk, hogy hol vannak, hogy jutunk be stb. stb. - torkolta le borúsan Peter. 
• Peternek igaza van, amit kiderítettél az lehet, hogy segít, de lehet, hogy nem. Ennél többet kéne tudnunk, és nem igazán látom, honnan szerezhetnénk meg a szükséges információt. - mondta Joan szintén borúsan 
• Majd én kiderítem. - húzta fel az orrát Coni, és nagy duzzogva elment. 

** 

Már órák óta ült az autóban és nézte a porta nyüzsgését: Próbálta kitalálni, vajon hogyan férkőzhetne be, amikor valaki megkocogtatta az autó ablakát. Odakapta a fejét. Az autó túloldalán egy biztonsági őr állt. Coni lassan kiszállt és közben azon gondolkodott, hogy vajon mit mondjon neki.  

• Jó napot - szólt a biztonságőr 

• Jó napot - mondta kicsit félénken Coni 
• Órák óta figyeljük magát, itt áll és bámulja a bejáratot. Megmondaná, mit keres itt. 
• Hát szóval - habogott Coni - nem mertem odamenni, az a helyzet hogy szeretnék én is bekerülni a csapatba. – nyögte rendkívül zavartan. 
• Milyen csapatba? - nézett értetlenül az őr. 
• Mármint hogy a magukéba szeretnék én is ilyen őr lenni csak nem tudom, hogy induljak el? 

Az őr komor arca felderült. És intett, hogy kövesse. Egy alacsonymennyezetű kis irodába vezette és így szólt: 

• Mondd el a főnöknek, mit akarsz: majd ő elmondja mit csinálj. 

Azzal sarkon fordult és elszelelt. A szobában egy darab íróasztal volt, semmi más. Mögötte köpcös, kopasz, zsíros képű alak ült. 

• Mit akar? - mondta nem túl barátságosan és az íróasztal előtt lévő székre bökött. 

Coni leült és mivel nem volt jobb ötlete az előbb bevált mesénél maradt. 

• Szóval, szeretnék beállni biztonsági őrnek. 

A pasas gúnyos vigyorral hátradőlt és fontosságának teljes tudatában, nagyképűen szólalt meg. 

• Nem olyan egyszerű az. Van vagyonvédelmi vizsgád, fegyverviselési engedélyed? 
• Nincs. - mondta pironkodva Coni. 
• Na, ezek kellenek, és akkor gyere vissza. - és egy hatalmas paksamétát tett az asztalra. 

Coni megszégyenülten nyalábolta fel a dossziét és kiballagott.  

A biztonsági őrök vigyorogva fogadták: már előre sejtették a beszélgetés végét és Coni elkeseredett arcát látva még jobb kedvre derültek. Barátságosan lapogatták a hátát, miközben vigasztalni próbálták: 

• Ne keseredj el, nem olyan nagy szám ez az őrködés. 
• Lehet, de nekem most nincs munkám - hazudta Coni fancsali képpel 
• Gyere, nemsokára vége a műszaknak beülünk valahova és meghívunk egy pofa sörre. - mondták az őrök jó szándékkal 

• Rendben - vágta rá Coni hirtelen 

** 

 A kocsma hangulatosnak egyáltalán nem volt nevezhető: műanyag bútorokon láthatóan hetek óta gyűlt a kiömlött italok odaszáradt maradéka. A felszolgáló sem nem volt csinos, sem nem volt nő: egy pocakos 50-es éveit taposó kialvatlan szemű borostás nyers modorú férfi hordta az italokat. A sör enyhén vizes savanyú íze nem tette kívánatosabbá a helyet. Társai, a biztonsági őrök, folyamatosan adomázva iszogatták söreiket és szép lassan eláztak, így a történetek egyre cifrábbak és hihetetlenebbek lettek. Coni gondolataiba feledkezett, amikor egyszer csak egy lezárt raktárról kezdtek beszélni, erre Coni is felkapta a fejét. 

• Emlékeztek arra a raktárra, amit pár hete lezártak a szövetségiek? - mondta az egyik őr. 
• Igen. Hoztak pár dobozt, azt mondták a holdról van és nem szabad a közelébe menni.  Le is zárták az épületet. Azóta nem járt arra senki. 
• Mi lehet a dobozokban?  
• Szerintem valami sugárzó anyag, különben őriznék. Így viszont nem mernek a közelébe menni. – harsogta röhögve 
• Én erről semmit sem tudok, melyik az a raktár? - szólt riadt képpel a harmadik őr. 
• C szektor 23-as, ne menj a közelébe ha kedves az életed - szólt vihogva az első őr. 
• Azért szólhattatok volna - duzzogott a harmadik. 

Coni gyorsan felállt és szabadkozva közölte, hogy neki most már mennie kell. Kiviharzott a kocsmából és taxiba vágta magát. 

Egész úton azon izgult, hogy el ne felejtse a raktár nevét (C szektor 23-as).  

Joan házánál minden csöndes volt. Majdnem fél óráig tartott, mire sikerült felébresztenie a lányt csendes ablakkopogtatással és pisszegéssel. Joan nagyon álmosan és gyűrötten jelent meg az ajtóban. Amikor közel hajolt a férfihez 

• Te részeg vagy - állapította meg sértődötten amikor közel hajolt a férfihez 
• Igaz, de most nem ez a lényeg. Tudom hova vitték a cuccokat. 

A lány kétkedve nézett Coni-ra, de azért betessékelte. 

Álmos és némiképp bamba ábrázatok nézték egymást a pincében. 

• Most akkor van egy sejtésünk, hol lehetnek a holdról elszállított tárgyak. És most hogyan tovább? - tette fel a  mindannyijukat foglalkoztató kérdést Joan. 
• Ha le tudnánk fotózni a tárgyakat talán, kideríthetnénk, honnan vannak és mire valók. Így megtudhatnánk, merre keressünk tovább. - morfondírozott Peter. 
• Hát akkor nincs más hátra, be kell törnünk oda. - szögezte le Coni. 

Mindannyian elszörnyedve néztek rá.  

• Csak nem képzeled? - hördült fel a csapat kétharmad része. 
• De - válaszolt egykedvűen Coni és vállat vont. 

Hosszas győzködés után végül is megegyeztek abban, hogy megpróbálják. 

** 

Lázas készülődés vette kezdetét. Coni egész nap az újdonsült biztonsági őr barátaival lógott és finoman próbálta a legtöbb információt kicsalni belőlük. Joan az önkormányzati levéltárakban kutakodott, hogy a "Depó" - ról fellelhető legtöbb iratot megszerezze. És persze Pet ismét beszorult a pincébe. Ült a gép előtt és megszállottan böngészte a holdról megjelenő híreket, amikor megakadt a szeme egy fényképen mellette pedig egy újságcikken: 

Dr. Andrew Kertes lemondott a Törénelemtudományi Egyetem paleontológia tanszékének vezetéséről. 

Az utóbbi napokban a professzort sok támadás érte a legutóbbi tanulmány kapcsán, amelyben merész állításokat tett közzé a Kréta- Tercier kihalási esemény kapcsán. 

A professzor a múlt héten megjelent tanulmányában azt fejtegeti, hogy a Kréta- Tercier más néven a Kréta-Paleogén időszak kihalási eseményei nem feltétlenül a mezozoikum és kainozoikum határán bekövetkezett becsapódás következtében alakulhatott ki. Kutatásai szerint a déli sarkon jégbe zárt levegő és a föld egész területéről származó üledékes rétegek elemzése kapcsán, azt az állítását fejtette ki, hogy ebben az időszakban túl magas volt a higany és ólom szennyezés, ami szerinte kizárja az aszteroida becsapódás lehetőségét, mivel az csak helyi jelleggel a becsapódás környezetében - esetleg néhány száz kiló méteres távolságban- lehetett volna ilyen magas. De mivel az egész földön közelítőleg ugyanilyen értékeket mutat a higany és ólom koncentráció az adott időszakban, ez kérdéseket vet fel. Felhívja a figyelmet, hogy napjaink környezetszennyezése ugyanolyan magas higany és ólom szennyeződést okoz. Felteszi a kérdést, hogy esetleg ebben az időszakban egy hasonlóan fejlett civilizáció uralhatta a földet. Az ügyben jelentős szaktekintélyek azonnal kijelentették, hogy a felvetés teljességgel lehetetlen, és aki ilyen tudománytalan állításokat közöl, nem méltó magas tudományos pozíció betöltésére. A támadások következtében megszégyenült tudós lemondott, sőt az egyetemet is elhagyja. 

Az újságcikk mellett ott volt a professzor fényképe is. Pet megkövülten nézte a képet, az egyik holdbéli látogató nézett vissza rá pár évvel fiatalabban. Éppen azon rágódott, hogy vajon mi köze egy paleontológusnak az ő felfedezéséhez amikor Joan robbant be a pincébe és lapokat lengetett maga előtt. 

•  Idenézz! Megszereztem a "Depó" teljes tervdokumentációját! - azzal hatalmas szabásmintákat kezdett kiteregetni az asztalon.  

Pet egy jó darabig pislogva nézte a lapokat mire lassan kialakult a szeme előtt egy épületegyüttes tervrajza.  

Időközben Coni is megérkezett és együttesen nézték át a teljes tervdokumentációt, hogy megtervezhessék a betörés részleteit. Coni nagyon elemében volt, teljesen feltüzelve magyarázta ötleteit: 

• Látjátok, itt a hátsó részen van a C szektor 23-as: könnyen átmászhatunk a kerítésen és bejuthatunk. Szinte csak egy lépés a raktár hátsó fala és ha már ott vagyunk, a fal mellett megkerüljük a raktárat és ott is vagyunk a főbejáratnál. 
• És gondolod nincsenek kamerák, amik figyelik a területet? – hűtötte le Pet. 
• Ja, azok vannak, mondták is az őrök, meg hogy kétóránként járőröznek. De ami bíztató, hogy nincsenek infra kameráik, úgyhogy mehetünk éjszaka, és ha árnyékos helyen közlekedünk, nem leszünk láthatóak. 
• Az jó, de a kerítésen bemászás akkor sem működik. Biztosan kiszúrnának minket. 

Hosszan bámulták a térképeket. Joan nézte, nézte, de semmit nem értett az egészből: igazándiból az ilyen műszaki dolgok nagyon távol álltak tőle. Azt sem tudta elképzelni, hogy azok a papírra rajzolt négyzetek hogyan lehetnek házak. Ekkor végre meglátott valami kerek dolgot, rámutatott és ártatlanul megkérdezte: 

• Ez micsoda? 
• Csatornafedő. – vágta rá Coni kissé lenézően, aztán a két fiú lassan felemelte a fejét és döbbenten néztek egymásra. 
• Csatornafedő – kiáltottak fel egyszerre, Joan nem értette a hirtelen jött lelkesedést. 
• Bemegyünk a csatornán. –magyarázták a többiek - Pont a mi raktárunk mellett van, ha jól látom, kb. tíz méterre van egy mellékbejáró és egy szellőző nyílás az ajtó biztos zárva lesz, de a szellőzővel kezdhetünk valamit. – lendült ismét bele Coni 

Még sokáig tervezgették a részleteket és végül is abban állapodtak meg, hogy Joan lesz a sofőr:a kocsiban várja őket az akció alatt, járó motorral, ha sürgősen távozni kellene. Pet meg Coni mennek be a csatornába.  

• Pet-nek már úgy is nagy gyakorlata van ebben – mondták a többiek gúnyosan nevetve. Pet elhúzta a száját. 

Aztán amikor a megfelelő feljáróhoz érnek, csak Pet megy tovább. Ezen meg Coni háborodott fel teljesen, mert ő is mindenképpen ott akart lenni, de a többiek meggyőzték, hogy Pet-nek nincs semmi vesztenivalója, Coni viszont ne kockáztasson feleslegesen. Még szükség lehet az ártatlanságára. 

** 

Mikor végre megállapodtak a részletekben, Pet megemlítette az újságcikket: 

• Nézzétek mit találtam – mondata és felhozta a monitorra az újságcikket. 

A többiek figyelmesen tanulmányozták aztán kérdőn néztek rá: 

• Ez mi? 
• Na igen, szóval, ez az ember az egyike azoknak akik fent jártak a holdon. És nem igen értem mi köze lehet egy paleontológusnak a mi ügyünkhöz. 
• Szerintem semmi. Nem mint paleontológus, hanem mint fogd-meg szerepel az ügyben, és elég szomorú lehet a sorsa, hogy idáig jutott. Ez mindenesetre nekünk jó, mert ha végeztünk a betöréssel, megkereshetjük őt is. – mondta Coni 
• De ha ezt az embert megkeressük, lehet, hogy nem is kéne betörni. Nem fordítva kéne csinálnunk és először megkeresnünk ezt az embert? Kifaggatjuk, és máris sokkal többet tudunk, mintha azokat a dobozokat nézegetjük. – javasolta Pet. 
• Nem hiszem, hogy bármit ki tudunk szedni belőle, ha a szövetségieknek dolgozik. Másrész pedig lehet, hogy ha megkeressük, semmi másra nem lesz módunk. Azt hiszem, ezzel az emberrel nagyon óvatosan kell bánni. Jobb lesz, ha előbb kiderítünk mindent, amit csak tudunk, akkor talán lesz valami ütőkártya a kezünkben. 

Bármennyire is igyekeztek, Conit már nem sikerült lebeszélni az eredeti tervről. Így hát megbeszélték, hogy szombat éjjel indulnak: akkor talán kevésbé éberek az őrök és kisseb a forgalom. Coni pedig beszerzi mindazokat a ”fontos” dolgokat, amiket szükségesnek tart egy ilyen akcióhoz.